....jött össze.
Valahogy nem találtam soha azt az ösvényt, amin elindulhatnék, vagy inkább azt a kis pallót, amin egyensúlyozhatok, ha "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek".
Valahogy nem volt soha kezdés az újrakezdéseimben, csak az igény, először még másokban (is), hogy legalább így láthassanak minket és a gyerekeket, aztán már csak magamban, mert ezzel már megint csak nőtt a lista, amin álmodok, de nem teszek.
És majd most...?
Elhatározás és egy kis idő.
És lesznek képek.
És történetek.
Talán néhány használható ötlet is azoknak, akik pont ott járnak, mint én.
Vagy majd egy év múlva újra megfogadom...?
