.... ideje újrakezdeni.
A beszámolókat, az írást, a dokumentálást, bíztatom magam.
Épp a kertben gyönyörködöm, abban a két szabad percemben, amit loptam magamnak. Lóci könyvet lapozgat, Lujcsi egy nyári szandálomat próbálja a lábamra varázsolni.
A kertünkben gyönyörködöm. Vége a szilva-dömpingnek, nem burjánzik a magnólia, és a vadszőlő.... az Ezerszínűből csak kórók és csupasz gallyak maradtak.
De tegnap nálunk reggelizett egy mókus. És egy mátsásmadár. És tíz-húsz cinke.
És főleg az a gyönyörű, hogy a mienk. A gyerekeké, bármikor birtokba vehetik (kivéve, mikor ilyen csúnyán köhögnek, mint most Lóci), és nekünk kell alakítani, segíteni, szépülni.
Biztosan öregszem, hogy ezek nálam a hírek, ezek a benyomások azok, amiket itt elsőnek megosztok, és nem a ház összes szeglete, a rengeteg élményünk, a vágyaink, kirándulások, kalandok... de jönnek azok is. De most ilyen kényelme, teázós, elmélkedős ez a délelőtt.
